Kate Morton: Felszáll a köd ( The House at Riverton / The Shifting Fog)


Rövidke visszaemlékezés a könyv olvasására, SPOILER-t tartalmazhat.


Sokáig kerülgettük egymást ezzel a regénnyel, annak ellenére, hogy már a magyar megjelenésekor nagyon el akartam olvasni, amikor a Könyvmolyképző adventi meglepetésként közölt egy részletet belőle. Szerettem volna papír formában megvenni de aztán mindig beelőzte valami fontosabb, és aztán a Bookdepository-n a Forgotten Gardent vettem meg mégis. Most pedig elektronikus formában került a kezembe, nem terveztem elolvasni, de az elkezdett cosy mystery sorozatok közül egyik sem volt még meg, ebbe meg csak beleolvastam, aztán berántott, és a végéig nem eresztett. A felépítése hasonló a Forgotten Garden-éhez, a múltbeli és jelenkori részek váltják egymást, előre tudjuk a végkifejletet, persze részletek nélkül, a feszültség egyre fokozódik, ahogy haladunk a visszaemlékezésekkel a végzetes éjszaka felé, és közben megismerjük Grace jelenét, a családját, és nagyjából a későbbi életét is. Az utolsó oldal elolvasása után nem minden keserűség nélkül csuktam be Kindle-t. Az járt a fejemben, hogy ennek nem így kellett volna történnie, még az utolsó pillanatban is lett volna más lehetősége Hannah-nak. De talán nem, nem volt senki aki Robbie-t visszatartsa. Meg persze ez az életben is így van, minden pillanatban lehetőségek sokasága áll előtted, de akkor ezt nem látod át, sokszor a pillanat törtrésze alatt kell döntened. Hiába a legjobban a happy end-et szeretem.
A könyv attól még nagyon tetszett, megszerettem Grace-t, Hannah-t, Rivertont, az atmoszférát. Kíváncsi lettem volna még többre Grace későbbi életére, Marcus apjára, hogy Ursula tudta-e, hogy Hannah-nak gyermeke született, egy csomó mindenre. Ezzel együtt így volt jó, ahogy volt.


Értékelés: 9/10

Könyv adatai: 

Szerző: Kate Morton

Magyar cím: Felszáll a köd
Eredeti cím: The House at Riverton ausztrál kiadás címe: The Shifting fog
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 599 oldal

Forrás: Kindle e-book

Olvastam: angolul, kb 2014. augusztus
Értékelés könyves oldalakon: Moly:  92% 306 csillagozás Goodreads: 3,92 /5
 (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

M. C. Beaton: Agatha Raisin



 #1. (Quiche of death) 
Sokszor hallottam már Agatha Raisin-ről, de a tartalom meg a borzasztó magyar címek meg borítók annyira nem voltak bizalomgerjesztőek, meg az ismertetők alapján is azt gondoltam hogy ez engem nem érdekelne. 

Most nem morbid ez a borító?

Visszafelé úton jutottam el mégis Agatha-hoz. A magyarul nemrég megjelent Daisy Darymple sorozatot reklámozzák Agatha-val, és amikor a Death at Wentwater Court után nem tudtam meg hozzájutni a második kötethez, valami hangulatában hasonlóra vágytam, ezért próbálkoztam meg mégis Agatha-val. A könyv első harmadában nagyon úgy tűnt, hogy eredetileg igazam volt, és nem nekem való ez, Agatha nagyon ellenszenves volt, és nagyon az agyamra ment. Aztán Agatha elkezdett megváltozni, és szép lassan megkedveltem. Bár a barátságunk kezdete döcögős volt, a könyv összességében hangulatos és izgalma volt, kíváncsi vagyok mi lesz még Agatha-val na meg a szomszédjával, úgyhogy biztosan olvasok még sorozatból.

Kicsit később sikerült elovasnom - angolul és Kindle-n - a sorozatot egészen az ötödik kötetig, amikor is úgy döntöttem, hogy bár vannak Agahtának szimpatkusabb időszakai, de végő soron mégiscsak annyira idegesítő, hogy ennyi elég volt belőle. 
Számozni nem tudnám, mert bár a krimiszálak jók, a címek morbidak és Agatha az egyik legidegesítőbb főhős akihez eddig szerencsém volt. 

Legyen 5/10 mert csak eljutottam valamiért az 5. kötetig.

Not so dead after all


Szinte magam számára is meglepő, hogy több, mint három éves a legutolsó bejegyzés. Annak fényében viszont, hogy január 2-án volt harmadik éve annak hogy elkezdtem dolgozni, talán mégsem olyan nagy meglepetés ez. Három sűrű év volt ez. Nagy váltás az egyetemi évekből az "nagy betűs" életbe átlépni, nem olyan könnyű 8 (9-10-24-26?) átdolgozott óra után még tevékenynek vagy egyáltalán ébernek maradni... Természetesen nem múlt el olvasás nélkül ez a három év, és nem meglepő módon az elolvasott regények száma még mindig felülmúlja az elolvasott szakkönyvekét... Hiába, csak nem tudok kibújni a bőrömből.
De a 3 év alatt sem felejtettem el a blogomat, csak valahogy nem találtam az időt és az energiát arra, hogy bejegyzéseket írjak az elolvasott könyvekről.
Nagy váltás volt, amikor megvettem 2013 őszén a Kindle Paperwhite 1-emet. Sokat lehetett akkoriban olvasni az e-book olvasókról, é csak eljutottam én is odáig, hogy némi gyűjtögetés után megvettem a sajátomat. (éééés imádom amúgy) Azóta jelentősen lecsökkent  fizikai formájukban megvásárolt könyvek száma, szakkönyvek kivételével amit képtelenség szinte e-bookban lapozgatni szinte minden könyvet a Kindle-n olvastam. És most hogyhogy mégis írok?
Több dolog játszik ebben közre. Hosszú idő után először olvastam mostanában ismét "igazi" könyveket, bár nem mintha Kindle-n nem olvastam volna remek könyveket, ezt most mégis el akartam újságolni. (amúgy valahogy tényleg más ez igazi könyv, bár a háttérvilágítás csak hiányzik néha...) Emellett most van egy szabad hétvégém (nem ügyelek yay!) és még életem párja is elment így egyedül vagyok és magányos és jut időm erre. Szóval a tervek szerint most lesz néhány bejegyzés, aztán hogy utána mi történik, ki tudja. Először következik két rövidke bejegyzés, melyet e telómon írtam már jó másfél éve :)