Tracy Chevalier: Hulló angyalok

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Már régebbóta a várólistámon volt, de aztán nem is olyan régen valamelyik általam gyakran olvasott könyves blogban olvastam egy szuper jó bejegyzést erről a könyvről, ami azt váltotta ki belőlem, hogy azonnal kézbe akartam kapni, és olvasni akartam. Annak rendje és módja szerint felmentem tehát az egyetemi könyvtár honlapjára, és a netes katalógus segtségével kikértem a raktárból, és miután késedelmi díj gyanánt megint adakoztam a könyvtárnak (mindig lefelejtem visszavinni a könyveket. illetve nem is szándékosan támogatom a könyvtárakat :P) már hozhattam is haza. Aztán mégsem ez került sorra, mert időközben belekezdtem a karácsonyra kapott Garabonc-ba, aztán befaltam négy Agatha-t, és közben megérkezett a hőn várt Green Rider is. Olyan szívesen belinkelném azt a szuper bejegyzést ide, aminek okán elolvastam ezt a könyvet, holott nem is volt az idénre betervezett polcomon sok saját könyv vár a polcon, de az a bosszantó eset állt elő, hogy nem emlékszem kinél olvastam, és akikre gondoltam, azoknál nem is találtam bejegyzést a Hulló Angyalokról.

A tartalmáról/fülszöveg:

1901 januárja. Egy nappal Viktória királynő halála után két család látogatja meg egymás mellett álló családi sírját egy divatos londoni temetőben. Az egyik síron az érzelgős angyalszobor, a másikon díszes urna áll. A Waterhouse család mélyen megsiratja az elhunyt királynőt, és foggal-körömmel ragaszkodik a viktoriánus hagyományokhoz. A Coleman család arccal a modernebb társadalom felé fordul. Mindkét család legnagyobb bánatára életük visszavonhatatlanul összefűződik, mivel lányaik a sírkövek mögött örök barátságot kötnek. A lányok lassacskán felnőnek, és az új évszázad nagy változásokat hoz: a lovas kocsik helyét elfoglalják az autók, a gázvilágítás helyett bekapcsolják a villanyt, és Anglia a nyomasztó viktoriánus árnyak után egy napsugarasabb edwardiánus korszakra ébred. Ebben a légkörben történhet meg az, hogy a szépséges Mrs. Coleman kissé nagyobb személyes szabadságot szakít magának, amely azonban tragikus következményekkel jár, és a Colemanek és Waterhouse-ok élete mindörökre megváltozik. A Hulló angyalok két család megrendítő történetének, egy gyerekkori barátság intimitásainak, a szexualitás ébredésének és az ember törékenységének leírása. Ugyanakkor korrajz is, hiszen híven tolmácsolja a történelmi változásokat, bemutatja a nők jogaiért vívott harcot, és könyörtelenül szembesít a hit alapkérdéseivel.

Véleményem általában az egész könyvről:
Először nagyon furcsa volt, mert nem tudtam megkedvelni a szereplőket (nem mindig előny vagy akár jó dolog, de nekem fontos, hogy legalább egy szereplőt szeretni tudjak a könyvben - lehetőleg a főszereplőt ha van - és neki drukkolni tudjak és együtt érezzek vele vagy legalább megértsem). Az is furcsa volt, hogy olyan a könyv szerkezete, hogy évszámokkal és hónapokkal is jelzett, sokszor egészen rövid kis fejezetekre tagolódik különböző szereplők szemszögéből. Az első fejezetek Richard és Kitty Coleman-hoz tartoztak, és ők épp nem viselkedtek valami szimpatikusan, meg nagyon rövidek is voltak, és emiatt távolságtartónak éreztem a könyvet. Aztán ahogyan tovább olvastam, megismertem a többi szereplőt is, és jobban megismertem őket, kezdtem őket megérteni, ha nem is szeretni, de megérteni, és drukkoltam nekik, hogy legyenek boldogok. De persze ez egy realisztikus regény, és a boldogság nem egyszerű dolog :)

Hangulata, atmoszféra: 
Olyan családregényes. Na, ezt jól megmondtam  :D sajnos nem tudom ennél jobban leírni, nem kifejezetten szomorú, nem is vidám, nem nyomasztó, szóval nem is tudom. Valamilyen pedig van neki, és nem is rossz. Felidézi bennünk a különleges gyermekkori emlékek érzését, a mindennapok csalódottságát, azt az elkeseredett hangulatot ami néha úrrá lesz mindenkin, de a szeretet néha megfoghatatlan érzését, és a szenvedély mámorát is. Bár rövidek a fejezetek, és a szereplők nagyon esendőek és szinte soha nem cselekszenek helyesen, érzéseiket mégis át tudjuk érezni, és ezáltal kötődni hozzájuk.

Ami nagyon tetszett benne:
Tulajdonképpen ezt az előző résznél már leírtam.

Ami nem:
Nem igaz, de megint nem tudok ilyet mondani! Csomó dolog volt amivel nem értettem egyet, amikor legszívesebben jól megráztam volna egy-egy szereplőt, hogy " vedd már észre...", de ezek nem hibák. Jó volt így, ezekkel a végtelenül emberi karakterekkel. Jobb, vagy örömtelibb lett volna, ha néhány dolog másképpen történik, de végül is az életben sem szokott direkt is boldogan alakulni semmi :)

Külcsín (kívül-belül):
Puha kötésű könyvtári könyvet olvastam, de nagyon megkímélt volt, és egy kis matricától eltekintve semmi sem árulkodott kölcsönzött mivoltáról. A borító nekem nagyon tetszik, valahogy olyan jó ránézni, at hiszem ez is az egyik oka, hogy felkerült a várólistámra.  Jó minőségű könyv, a gerinc nem törik, a lapok könnyedén nyílnak. A papírra sem lehet panasz, és a betűméret is kellemes. Minden klappol.

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Igényes fordítás, szép a megfogalmazás, kerek mondatokkal, ahogyan azt kell. Helyesírási, központozási hibát nem vettem észre.

Értékelés:
Ismét egy nagyon jó könyv. Sikerül jól válogatnom mostanában :)

9/10

És hogy miért nem tíz? Mert hibátlan, és tényleg érdemes elolvasni, de nem volt olyan katartikus élmény mint a Tizenharmadik történet, és nem szerettem meg annyira mint például a Green Rider-t.

Könyv adatai:

• Szerző: Tracy Chevalier
• Cím: Hulló angyalok
• Eredeti cím: Falling Angels
• Fordító: Kiss Marianne
• Kiadó: Geopen
• Kiadás éve: 2007
• Oldalszám: 368
• Forrás: DEENK Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár
• Értékelés könyves oldalakon: Moly: 82% 61 vélemény után Goodreads: 3,44 / 5 8125 vélemény után  (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

A tovább után egy kis spoileres elmélkedés következik a történet eseményeiről és végkifejletéről. Ha már Ti is olvastátok a könyvet, osszátok meg a véleményeteket velem ezzel kapcsolatban!

Tracy Chevalier

A könyv elején nagyon unszimpatikus volt nekem ez a Richard Coleman. Swingerkedés mint a házasság megmentője... Kiváló ötlet, tényleg :S  És Kitty-t sem értettem, ha megalázónak érezte, miért nem mondta meg a férjének, hogy tegyen egy szívességet, és ha nagyon akar menjen egyedül vagy valami? Aztán azt hiszem kezdtem kapizsgálni, hogy ez a nyílt beszéd akkoriban úgymond nem volt szokás. ha jól jött le nekem, az embereknek annyira a vérében volt az udvariaskodás meg az etikett, hogy senkivel sem voltak őszinték, ég magukkal sem, és a házastársak közti ?rangbéli vagy nem is tudom különbségek sem tették lehetővé az egyenes beszédet. Meg Kitty sem az a fajta, aki elmondja mi baja, hanem inkább magába zárkózik. A kislányok persze szimpatikusak voltak, legalábbis Maude, és tulajdonképpen  Lavinia is, bár ő kevésbé.
Érdekes volt látni a szüfrazsetteket ilyen szemszögből. Maga a mozgalom célja olyan, amivel minden mai nő maximálisan egyet tud érteni, de itt mégsem úgy jelenik meg, hogy Kitty-vel egyet tudjunk érteni, hiszen emiatt teljesen elhanyagolja a lányát, és a férjével is undokul bánik. Kitty tipikusan az a nő, akinek nem kellett volna férjez mennie és gyereket szülnie, de nem abba a korba született hogy ezt megtehette volna. Nekem kifejezetten nem volt szimpatikus, ahogy a regény elején elégedetlenkedik, holott azt sem tudja igazán mit akar. Jó dolgában nem tudja mit csináljon. Talán azért is volt annyira bosszantó, mert hasonlít rám... A tüntetés és az utána következő rész annyira kegyetlen. Furcsa volt, hogy a végén kiderül, hogy Mrs. Waterhouse jobban hibáztatta magát mint Kitty-t. Hiszen rá voltak bízva a lányok, ő meg nem törődött velük, meg sem fordult a fejében, hogy micsoda veszélyben lehetnek. Ez pont az a gondatlanság, amire mindannyian hajlamosak vagyunk, ha valami nagyon leköti a figyelmünket. Nem tudom ki hogy van vele, de néha szembe jutnak valami kapcsán ilyen egészen valószínűtlen és mégis reális forgatókönyvek, és csak imádkozni tudok, hogy ilyen soha ne történjen velem, mert nagyon figyelmetlen tudok lenni. Különös, hogy az emberek mikkel befolyásolni tudják a mások sorsát, mint ahogy Mr. Coleman és végső soron Mr. Jackson is okozta Simon apjának tragédiáját. Mr. Jacksonnak valahogy csak meg kellett volna tagadnia a temetés napjának előre-hozatalát, hiszen neki tudnia kellett milyen veszélyes lehet. Vagy nem tehette volna meg? Nem tudom.


Azt hiszem nem lett valami érdekes ez a rész, de már csak magamnak is megpróbáltam lejegyezni, hogy mik gondolkodtattak el a könyvben, sajnos már pár nappal később és egy másik könyv elolvasása után.