Azért fura


Valahogy nem akaródzik most letenni a klaviatúrát. Átpörgettem  a blogot, nincs valami sok bejegyzésem, a tervezett rovatokból egyik sem folytatódott... de nem ez a fura, ez csak tipikus kai :) Viszont  rábukkantam a Twilight-os bejegyzésemre, és hogy most mennyire másképp látom most retrospektíve a sorozat... Nagyon olvasmányos, és akkor alig tudtam letenni, de kétségtelen hogy nem sok irodalmi értéke van (bár ez mióta is zavar engem? :P) és hát valóban az üzenete erősen megkérdőjelezhető... akkor nagyon tetszett, most pedig már nem sokra tartom. Ennyi lenne a különbség 25 és 30 között? Mi jön még? És bár nem alkottam maradandót a flameheart freeblog-os blogomra, most mégis szíven ütött, hogy eltűnt a süllyesztőben. Emléknek jó lett volna...

Ígéret szép szó...


Amikor bejelentkeztem, az idei év elején a blogra, eredetileg nemcsak az hajtott, hogy a már piszkozat formában meglévő két bejegyzést közzétegyem, hanem szerettem volna veletek megosztani a Green Rider sorozat újabb kötetei kapcsán szerzett élményeimet, erre tettem akkor egy ígéretet.


Annál is inkább, mert mielőtt folytattam a sorozat olvasását a tavaly augusztusban megszerzett harmadik kötettel, kicsit fülszöveget és második rész spoilert olvastam a goodreads-en és a wikipedián, hogy felidézzem mi is történt az első két kötetben. Ekkor vettem észre, hogy a molyon az enyémen kívül van még egy értékelés, ennek először nagyon megörültem, majd mikor elolvastam mit ír el is szomorodtam majd fel is bosszantottam magam, hogy szerintem mennyire nem így van. Szóval amikor elolvastam a harmadik kötetet, eredetileg egy nagyon szuper és lelkendezős bejegyzést szerettem volna írni róla, csak aztán elkapott a gépszíj, elolvastam a még meglévő két kötetet, az ihlet elszállt és időm sem volt már blogot írni. Pedig ez nem a könyvek hibája! Sőt! A sorozat nekem továbbra is nagyon-nagyon tetszik, és a Mirror Sight, szóval ez egy akkora mindfuck nagyon jó kötet volt, hogy úgy éreztem, ha rendes értékelést nem is, ezt azért mindenképpen rögzítenem kell a blogon. Most pedig megyek, mert holnap alvajáró leszek:) A Firebrand megjelenését pedig nagyon-nagyon várom, ahogy azt is, hogy Kristen végre elárulja, hogy hány kötetesre is terezi ezt a sorozatot...

Alan Brennert - Honolulu


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Véletlenül találtam rá a munkahelyem mindenes büféjében miközben az ebédre vett hotdog elkészültére vártam. Mivel ez egy gyermekosztály büféje, van itt minden sütemény, csoki, keksz, szendvics, játék, mesekönyv... A kaja kicsit túl van árazva, de a könyvek és a játékok nem. A mesekönyvek közé néha akciós útikönyv és regény is keveredik. Megláttam a könyvet, a borító felkeltette a figyelmemet, és a fülszöveg annyira megtetszett, hogy nem tudtam otthagyni. Nem bántam meg :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
 "A ​​legtöbb ember fejében Hawaii egyfajta földi mennyországként jelenik meg: kék ég, pálmafák, fehér homok, türkizszínű tenger. Pedig ennek a mesevilágnak a múltja sötét, erőszakkal teli időszakokat is rejt.
Ebben a regényben Alan Brennert új perspektívából mutatja be Hawaiit, mégpedig egy fiatal koreai lány sorsán keresztül, aki a múlt század elején érkezik Oahu szigetére. Csin mindössze tizenhét éves, amikor „fényképmenyasszony”-ként száll a Hawaiira tartó hajóra egy gondtalan élet reményében. Ám álmai összeomlanak, amikor szembesül azzal, hogy gazdagság és továbbtanulás helyett durva, részeges férj, kemény munka és megaláztatás vár rá. Csin azonban nem törődik bele a sorsába. Megszökik a férjétől, és meg sem áll egészen Honoluluig, ahol új életet kezd, amely bár buktatókkal és nehézségekkel teli, mégis egyedül az övé.
Az 1914-ben kezdődő történet végigkíséri Csin életútját, de nem csak egy tradicionális koreai családból származó nő sorsát ismerhetjük meg. Részletgazdag leírást kapunk a korabeli Honoluluról, megismerkedhetünk mind a keleti, mind a hawaii kultúrával, a nők helyzetével egy régi és egy új világban."

Véleményem általában az egész könyvről: 
Nagyon tetszett, a Silver Bay -ig (mert tulajdonképpen azt olvastam később) rég volt könyv, ami ennyire megfogott volna. A regény egyes szám első személyben követi a főszereplő Csin életét, egészen koreai gyermek- és fiatalkorától hawaii-n eltöltött felnőtt éveiig. Az ő szemén keresztül nyerhetünk bepillantást a koreai illetve hawaii történelem és kultúra egy-egy szeletébe. Csin nagyon rokonszenves volt nekem, józan gondolkodású, szeretetre méltó szerettem az ő szemén keresztül nézni a világot. Maga a történet, az élete is nagyon érdekes volt, szerettem olvasni. Hawaii elgondolkodtatott a diszkriminációról, a rasszizmusról és a liberalizmusról, nem tudtam nem reflektálni a mostani helyzetre, és bár nem jutottam tulajdonképpen semmi konklúzióra, mégis jó volt kicsit más szemszögből nézni a dolgokra.

Hangulata, atmoszféra: 
Napfény, hőség, ültetvények, tenger, boldogság és nyomor. Néha sírtam, néha mosolyogtam, nem akartam letenni, nem akartam hogy elfogyjon :) - nagyon jó!


Ami nagyon tetszett benne: 
Az egész

Ami nem: 
A kritikus énemet megint elhagytam valahol, de nekem úgy tetszett ahogy volt :)

Külcsín (kívül-belül): 
A borítóval kicsit vegyesek az érzéseim, figyelemfelkeltő, de nem tetszik, hogy a védőborítón a lány arára is rátették a hibiszkusz virág mintát, ráadásul pirossal, olyan mintha himlőhely vagy zúzódás lenne (lehet ez utóbbi volt a cél?). A hátoldalon lévő varrógép nagyon szép, és a védőborító alatt lévő kicsit egyszerűbb narancssárga-sárga hibiszkusz mintát is nagyon szerettem. A lapok is nagyon jók, vastag, vajszínű papír, sok szép betűvel :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók):
Magyar fordításban olvastam, szerintem jó volt a nyelvezete. Helyesírási, szerkesztési hibát nem vettem észre. Az jó lett volna, ha a koreaiul és hawaiiul meghagyott kifejezésekhez lett volna lábjegyzet, vagy a végén egy kis szószedet, így csak találgathattam, hogy mi mit jelent. Persze a google mindent tud, de nem voltam olvasás közben mindig gépközelben és lusta is voltam hozzá...

Értékelés: 
10/10
 Tuti újraolvasós :)


Könyv adatai: 
 
 Szerző: Alan Brennert
 Cím: Honolulu
 Eredeti cím: Honolulu
 Fordító: Páll Márta
 Kiadó: Tercium Kiadó
 Kiadás éve: 2012
 Oldalszám: 435
 Forrás: saját példány

Értékelés könyves oldalakon:
Moly: 90% 11 csillagozás alapján
Goodreads: 4,02 16096 db értékelés alapján


Jojo Moyes: Silver Bay



Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam: 
Láttam Jojo Moyes könyveket a könyves oldalakon, főként a Mielőtt megismertelek-et, jó értékelései miazz is tervbe volt véve ennek az olvasása, de aztán, ahogy az már lenni szokott, jöttek más könyvek. Viszont mikor ment a Mielőtt megismertelekből készült film a moziban, meglepő módon egy férfi kollégám ajánlotta megnézésre, nagyon elismerőn nyilatkozott róla. Ezt követően nem hagyhattam ki a film megtekintését, és Khaleesi és a szemöldökei nem hagytak cserben :D Viccet félretéve tényleg nagyon jó film volt, olyannyira hogy a megtekintése után rögvest el is akartam olvasni a folytatásával együtt. Csakhogy a megszokott e-book beszerző helyemen a Me before you sőt a még kinézett The One Plus One/Páros, páratllan sem volt elérhető, viszont megtaláltam a Paris for One-t (ami egy nagyon jó novella) és a Silve Bay-t is. Miután a párizsi novellát kivégeztem, elkezdtem hát olvasni a Silver Bayt is.

 A tartalmáról/fülszöveg: 

"When Mike Dormer heads out from London to a small seaside town in Australia to kick-start a hotel development, he expects just another deal. But Silver Bay is not just any seaside town, and the inhabitants of the eccentric ramshackle Silver Bay Hotel - the enigmatic skipper Liza McCullen, her ten-year-old daughter, and her legendary shark-catching aunt Kathleen, as well as the crews of the local whale-watching boats - swiftly begin to temper his own shark-like tendencies. He is left wondering who really has the greater right to the bay's waters. As the development begins to take on a momentum of its own, and the effect on the whales that migrate past the bay begins to reveal itself, Mike's and Liza's worlds collide, with dramatic results. New, unforeseen hazards emerge to confront both the creatures and the McCullen women. How close can you get, before you end up destroying what you love?"


Véleményem általában az egész könyvről: 
Elavarázsolt és teljesen a hatása alá vont. Sírtam és nevettem, nem akartam hogy véget érjen, és alig vártam hogy megtudjam hogyan is végződik. Váltott nézőpontú a történet, és részben emiatt is - számomra kicsit lassan indult be. Az elején nem igazán kedveltem meg a szereplőket, Kathleen-t és Hannah-t kivéve, és eleinte zavaró volt a narratíva váltás. Aztán megismertem egy kicsit mindenkit, "belerázódtam" a történetbe, és onnan alig akartam letenni. Szerencsére a mai napon volt is időm a könyv utolsó 3/4 részének befalására kivételesen :)
/giddy sense of freedom/



Hangulata, atmoszféra: 
Eleinte kicsit melankolikus, és később sem vidám, bár vannak mosolygós, napfényes, családias hangulatú részei a regénynek, de mégis belengi a Liza múltját övező rejtély és a készülő beruházás miatti feszültség.


Ami nagyon tetszett benne:
A helyszín, az első részek után a szereplők, a hangulata is nagyon jó volt. Tulajdonképpen imádtam az egész regényt. Ilyenkor mindig bajban vagyok, nehéz megmondani, pontosan mi volt a jó. Számomra nagyon érzékletes volt a könyv, szinte éreztem a tengert -illetve óceánt, a sót, a napfényt a szelet, a szereplők örömével és bánatával együtt.

Ami nem: 
Flavia de Luce óta, illetve Amadea Pite kritikája óta sokat gondolkodtam rajta, hogy a különböző regényekben megjelenített gyerekszereplők - különösen a Flaviához illetve ebben a tekinttben Hannah-hoz is hasonlóan koravén gyerekek ábrázolása mennyire tekinthető reálisnak. Sajnálattal kell közöljem, hogy úgy általánosságban nem jutottam semmi eget rengetőre. A helyzetem kicsit sajátos - nincs testvérem vagy saját gyerekem még akikből kiindulhatnék, viszont a sógornőm ilyesmi korú volt mikor megismerkedtünk, illetve a munkámból kifolyólag is sok gyerekkel találkozom. A valóságban és a könyvekben sem lehet általánosítani. Hannah karaktere szerintem reális lehet, el tudok képzelni egy ilyen kislányt mint ő.
Miután a könyv elolvasása által okozott élmény és eufória lecsillapodott bennem egy kicsit, elgondolkodtam azon is, hogy vajon az a bizonyos rejtély történhetett-e úgy, ahogy elvileg történt, de tulajdonképpen azt hiszem igen.
A könyv eleje valóban egy kicsit rázós volt, nehezebben sikerült ráhangolódnom, annyira nem kötött le, de aztán már nem volt gond.
A végét talán ki lehetett volna részletesebben fejteni, be lehetett volna még egy új nézőpont fejezetet szúrni, de az epilógussal tulajdonképpen lezárt, kerek történet az egész.
Akárhogy keresgélek olyan igazi belekötnivalót nem sikerül találnom. Lehetséges, hogy nem vagyok eléggé kritikus.

Külcsín (kívül-belül): 
E-book volt, úgyhogy nem tudom. A Kindle-m jól néz ki :)

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
Érthető, érzékletes nyelven volt megírva. A fogalmazás finomságaira angolul nem vagyok úgy kihegyezve mint magyarul, de mindenesetre nekem tetszett. A fejezetek elosztása világos, jól követhető volt, minden fejezet elején egyértelmű jelöléssel, hogy kinek a nézőpontjából olvassuk a dolgokat.

Értékelés: 

9/10 


Könyv adatai: 
 Szerző: Jojo Moyes
 Cím: Silver Bay
 Eredeti cím: Silver Bay
 Fordító: magyar fordítása ég nem jelent meg
 Kiadó: Hodder
 Kiadás éve: 2008
 Oldalszám: 392
 Forrás: Kinde e-book

Értékelés könyves oldalakon: Moly: -; Goodreads: 3.57 /5

Kate Morton: Felszáll a köd ( The House at Riverton / The Shifting Fog)


Rövidke visszaemlékezés a könyv olvasására, SPOILER-t tartalmazhat.


Sokáig kerülgettük egymást ezzel a regénnyel, annak ellenére, hogy már a magyar megjelenésekor nagyon el akartam olvasni, amikor a Könyvmolyképző adventi meglepetésként közölt egy részletet belőle. Szerettem volna papír formában megvenni de aztán mindig beelőzte valami fontosabb, és aztán a Bookdepository-n a Forgotten Gardent vettem meg mégis. Most pedig elektronikus formában került a kezembe, nem terveztem elolvasni, de az elkezdett cosy mystery sorozatok közül egyik sem volt még meg, ebbe meg csak beleolvastam, aztán berántott, és a végéig nem eresztett. A felépítése hasonló a Forgotten Garden-éhez, a múltbeli és jelenkori részek váltják egymást, előre tudjuk a végkifejletet, persze részletek nélkül, a feszültség egyre fokozódik, ahogy haladunk a visszaemlékezésekkel a végzetes éjszaka felé, és közben megismerjük Grace jelenét, a családját, és nagyjából a későbbi életét is. Az utolsó oldal elolvasása után nem minden keserűség nélkül csuktam be Kindle-t. Az járt a fejemben, hogy ennek nem így kellett volna történnie, még az utolsó pillanatban is lett volna más lehetősége Hannah-nak. De talán nem, nem volt senki aki Robbie-t visszatartsa. Meg persze ez az életben is így van, minden pillanatban lehetőségek sokasága áll előtted, de akkor ezt nem látod át, sokszor a pillanat törtrésze alatt kell döntened. Hiába a legjobban a happy end-et szeretem.
A könyv attól még nagyon tetszett, megszerettem Grace-t, Hannah-t, Rivertont, az atmoszférát. Kíváncsi lettem volna még többre Grace későbbi életére, Marcus apjára, hogy Ursula tudta-e, hogy Hannah-nak gyermeke született, egy csomó mindenre. Ezzel együtt így volt jó, ahogy volt.


Értékelés: 9/10

Könyv adatai: 

Szerző: Kate Morton

Magyar cím: Felszáll a köd
Eredeti cím: The House at Riverton ausztrál kiadás címe: The Shifting fog
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 599 oldal

Forrás: Kindle e-book

Olvastam: angolul, kb 2014. augusztus
Értékelés könyves oldalakon: Moly:  92% 306 csillagozás Goodreads: 3,92 /5
 (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)

M. C. Beaton: Agatha Raisin



 #1. (Quiche of death) 
Sokszor hallottam már Agatha Raisin-ről, de a tartalom meg a borzasztó magyar címek meg borítók annyira nem voltak bizalomgerjesztőek, meg az ismertetők alapján is azt gondoltam hogy ez engem nem érdekelne. 

Most nem morbid ez a borító?

Visszafelé úton jutottam el mégis Agatha-hoz. A magyarul nemrég megjelent Daisy Darymple sorozatot reklámozzák Agatha-val, és amikor a Death at Wentwater Court után nem tudtam meg hozzájutni a második kötethez, valami hangulatában hasonlóra vágytam, ezért próbálkoztam meg mégis Agatha-val. A könyv első harmadában nagyon úgy tűnt, hogy eredetileg igazam volt, és nem nekem való ez, Agatha nagyon ellenszenves volt, és nagyon az agyamra ment. Aztán Agatha elkezdett megváltozni, és szép lassan megkedveltem. Bár a barátságunk kezdete döcögős volt, a könyv összességében hangulatos és izgalma volt, kíváncsi vagyok mi lesz még Agatha-val na meg a szomszédjával, úgyhogy biztosan olvasok még sorozatból.

Kicsit később sikerült elovasnom - angolul és Kindle-n - a sorozatot egészen az ötödik kötetig, amikor is úgy döntöttem, hogy bár vannak Agahtának szimpatkusabb időszakai, de végő soron mégiscsak annyira idegesítő, hogy ennyi elég volt belőle. 
Számozni nem tudnám, mert bár a krimiszálak jók, a címek morbidak és Agatha az egyik legidegesítőbb főhős akihez eddig szerencsém volt. 

Legyen 5/10 mert csak eljutottam valamiért az 5. kötetig.

Not so dead after all


Szinte magam számára is meglepő, hogy több, mint három éves a legutolsó bejegyzés. Annak fényében viszont, hogy január 2-án volt harmadik éve annak hogy elkezdtem dolgozni, talán mégsem olyan nagy meglepetés ez. Három sűrű év volt ez. Nagy váltás az egyetemi évekből az "nagy betűs" életbe átlépni, nem olyan könnyű 8 (9-10-24-26?) átdolgozott óra után még tevékenynek vagy egyáltalán ébernek maradni... Természetesen nem múlt el olvasás nélkül ez a három év, és nem meglepő módon az elolvasott regények száma még mindig felülmúlja az elolvasott szakkönyvekét... Hiába, csak nem tudok kibújni a bőrömből.
De a 3 év alatt sem felejtettem el a blogomat, csak valahogy nem találtam az időt és az energiát arra, hogy bejegyzéseket írjak az elolvasott könyvekről.
Nagy váltás volt, amikor megvettem 2013 őszén a Kindle Paperwhite 1-emet. Sokat lehetett akkoriban olvasni az e-book olvasókról, é csak eljutottam én is odáig, hogy némi gyűjtögetés után megvettem a sajátomat. (éééés imádom amúgy) Azóta jelentősen lecsökkent  fizikai formájukban megvásárolt könyvek száma, szakkönyvek kivételével amit képtelenség szinte e-bookban lapozgatni szinte minden könyvet a Kindle-n olvastam. És most hogyhogy mégis írok?
Több dolog játszik ebben közre. Hosszú idő után először olvastam mostanában ismét "igazi" könyveket, bár nem mintha Kindle-n nem olvastam volna remek könyveket, ezt most mégis el akartam újságolni. (amúgy valahogy tényleg más ez igazi könyv, bár a háttérvilágítás csak hiányzik néha...) Emellett most van egy szabad hétvégém (nem ügyelek yay!) és még életem párja is elment így egyedül vagyok és magányos és jut időm erre. Szóval a tervek szerint most lesz néhány bejegyzés, aztán hogy utána mi történik, ki tudja. Először következik két rövidke bejegyzés, melyet e telómon írtam már jó másfél éve :)

Méregnaplók 3. kötet információk



Azt hiszem elmondható, hogy a Méregnaplók nagyon népszerű sorozat hazánkban, annak ellenére, hogy a második kötet fogadtatása kicsit vegyes volt. Ettől függetlenül szerintem minden olvasó kíváncsi lenne Gyom és Jessamine történetének befejezésére.

Sajnos az interneten számos kedvezőtlen hírt olvashattunk. Én először nyáron hallottam, hogy valami probléma lehet, amikor a Könyvfesztiválon beszélgettem a Főnix Könyvműhely vezetőjével - egy nagyon kedves és szimpatikus úrral, akinek azóta is tartozom az összes általam olvasott Főnixes könyv kritikájával; szóval Mechanikus London, Kísértés Rt. és Sötét Hórusz kritika várható öhm valamikorra. Nem mintha nem imádtam volna mindhármat, de annyit halogattam, hogy az eltelt hónapok alatt bizony megfakultak az élmények -, és érdeklődtem tőle, hogy ugye átveszik az eredetileg Lybrum-os méregnaplók kiadását. Ekkor mondta, hogy lehet, hogy angolul sem lesz kiadva. Bevallom, nem vettem ezt az információt teljesen komolyan, gondolván - ugyan, angolul ne adnák ki? Hiszen angolul annyi könyvet kiadnak, pont ezt hagynák félbe?! Emellett anélkül, hogy a pontos számokat ismerném, én úgy gondolok a sorozatra, mint népszerű, számos nyelvre lefordított könyvekre - ehhez képest Goodreads-en meglehetősen kevesen olvasták. Megpróbáltam utánanézni, hogy vajon hány nyelven adták ki,de nem jártam sikerrel, annyi biztos, hogy németül és magyarul kiadták. Viszont sem az írónőnek, sem a könyvnek nincs wikipedia oldala. Mégsem népszerű a könyv?

Nemrég egy kedves olvasóm érdeklődött tőlem, hogy tudok-e valamit a harmadik kötet kiadásáról. Ennek hatására megpróbáltam utánanézni, hogy mi is a helyzet. Bár több oldalon, többek között a könyv Goodreads-es adatlapján is azt olvastam, hogy gond van a kiadással, sem Maryrose Wood oldalán, sem a sorozat honlapján nem találtam semmilyen erre vonatkozó hírt. Úgy gondoltam, hogy ez így bizony nem hivatalos, mi lenne ha írnék az írónőnek, hátha válaszol, így biztosat tudhatunk meg. Az elgondolást tett követte, és meglepően rövid idő múlva választ is kaptam!


Hi Kata!

Thank you for your very nice note. I appreciate it a lot.

All I know is that the third Poison Diaries book was canceled by the publisher. I am so sorry at how frustrating this must be! It was not my decision, and the book was cancelled before I wrote it.

Unfortunately, I cannot say whether they might want a third book at some point in the future. It would be wonderful to conclude the story of Weed and Jessamine.

Thank you so much for your good wishes!

Best,
Maryrose



Az írónő válaszának fordítása általam:
"Szia Kata!
Köszönöm kedves leveledet, nagyra értékelem.
Annyit tudok, hogy a harmadik Méregnaplók könyvet törölte a kiadó. Tudom mennyire bosszantó ez számotokra, és nagyon sajnálom. Nem az én döntésem volt, és a könyvet még a megírása előtt törölték.
Sajnos azt sem tudom megmondani, hogy a kiadó meggondolja-e magát a könyv jövőbeli kiadását illetően. Csodálatos lenne Gyom és Jessamine történetét befejezni.
Nagyon köszönöm jókívánságaidat!

A legjobbakat,
Maryrose"

Elnézést kérek a kifogásolható fordításért! Bár saját megítélésem szerint angoltudásom jónak mondható, arra már az angol tanulás viszonylag korai fázisában rájöttem, hogy a fordításhoz nincs sok érzékem. Bár értem a szavak, kifejezések jelentését, jelentéstartalmát, képtelen vagyok ezt magyarul visszaadni, frappánsan meg végképp nem.

Az írónő kedves válasza alapján sajnos kijelenthetjük: nem lesz harmadik Méregnaplók könyv. Egyhamar legalábbis biztosan nem... :(( 



Nagyon sajnálom!

Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem #3)


Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Az előző kötetek olvasása után nem volt kérdéese, hogy ez is sorra kerül, nagyon türelmetlenül vártam a megjelenést. Korábban 2012. november volt megjelölve, aztán nemrég a Kiadó oldalán megjelent a december 7-i dátum, és a Libri szerint ekkor valóban készleten volt már a pesti könyvesboltokban. Mivel előrendeltem ugyan, de bolti átvételt kértem Debrecenben, az én példányom tegnap érkezett meg, nagy örömömre. Amint hazaértem, azonnal elkezdtem olvasni :)

A tartalmáról/fülszöveg: 
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó. Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa!
Véleményem általában az egész könyvről: 
Jelenet a készülő Rubinvörös filmből*
Összességében nagyon nagyon tetszett! A befejező kötetet is jellemzi a Rubinvörösben és Zafírkékben is jelen lévő vidám, könnyed hangulat ami mosolyt csal az olvasó arcára, és nem marad el a megszokott humor sem, így a jó hangulat és szórakozás garantált.
Sajnos már egy év eltelt a Zafírkék olvasása óta, és azóta kicsit megkoptak az emlékeim. A könyvem kölcsönben van, így újraolvasni nem tudtam, a neten pedig csak német oldalakat találtam sajnos, pedig nagyon jól jött volna most egy wikipedia szerű gyors cselekmény-összefoglaló, hogy pontosan mi is történt... ööö a történet szerint tegnap :) Sajnos e nélkül voltam kénytelen elolvasni a könyvet (ó, én szegény) így nem mondhatom hogy az egész háttér Őrzős-kristályos-hollós szál összeállt, de ez nem akadályozta az élvezetet ;-)

Hangulata, atmoszféra: 
Könnyed és vidám, Xemerius és Leslie révén pedig a nevetés is garantált. Amikor olvastam Gigi bejegyzését az előző kötetről, nem igazán tetszett a hasonlata amivel leírta a könyvet, de most hogy elolvastam az utolsó oldalt is, és megpróbáltam kigondolni, hogy mit is írjak róla, rá kellett jönöm, hogy igenis találó az a bizonyos hasonlat. Íme: "Olyan ez a történet, mintha felültetnének egy szivárványos, lovacskás körhintára. Végig idétlenül vigyorgok, és úgy érzem magam, mintha felvettem volna egy rózsaszín szemüveget, amin keresztül szemlélve minden aranyos és vidám. " (innen) És ez a rózsaszín napszemüveg most nagyon is jól esett nekem! Hogy még egy lopott hasonlattal éljek (ezúttal Amadeától), akkor ez egy igazi kabátkönyv, egy olyan bolyhos puha, meleg és illatos kabátban kell gondolkodni. Amibe jól esik belebújni, elmerülni... és mosolyogni, és nem akaródzik kimászni. És most gyászolok én is :)) De talán az ki fog gyógyítani, hogy nemsokára indulok az Alexandrába a Napernyő Protekturátus 1-2ért :D
Ami biztos, hogy a trilógia még többször újraolvasásra kerül majd :)) Jó belebújni!

Ami nagyon tetszett benne: 
Minden :) Illetve: miért pont egy Rákoczy az egyik csúnya bácsi? :D

Ami nem: 
Áhh, tudom borzasztó vagyok de ilyen nem volt :))

Külcsín (kívül-belül): 
Én puhakötésűt vettem. Külsejére a megszokott szép rajzos grafika jellemző, fényes fekete figurákkal és matt kékeszöld háttérrel. Meglepődtem, hogy a háttér nem "smaragdzöldebb", de így is szép és amúgy a nyers smaragd a google tanúsága szerint sokszor tényleg ilyesmi színű lehet.  A cím, az írónő neve, a mókus és a pötty még domború is. Naggyon csini kis könyv :) Szóval: a Kiadótól megszokott minőség.

Gwen és Madame Rossini a készülő filmből

Belbecs (nyelvezet, fogalmazás és hasonlók): 
A betűk a borító hátteréhez hasonlóan kékeszöld színűek, ez az olvasást nem zavarta számomra. A fordítás és a korrektúra jól sikerült, nem vettem észre magyartalan mondatokat vagy helyesírási hibákat. Bár az igaz, hogy mive gyorsan olvasok a helyesírási hibák sokszor lekerülik a figyelmemet, automatikusan "javít" az agyam.

Értékelés: 
10/10 + óóriási kedvenc faktor. Azt hiszem, bár totál más, de legalább annyira imádom, mint a Harry Pottert :)
Gideon és Gwen szintén a filmből

Könyv adatai: 
  • Szerző: Kerstin Gier
  • Cím: Smaragdzöld - Időtlen szerelem trilógia 3.
  • Eredeti cím: Smaragdgrün - Liebe geht durch alle Zeiten trilogie 3.
  • Fordító: Szakál Gertrúd
  • Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
  • Kiadás éve: 2012
  • Oldalszám: 444
  • Forrás: libri.hu
  • Értékelés könyves oldalakon: Moly: még nincs elegendő értékelés Goodreads:  4,39 / 2201 (de a goodreads csillagfelfogása kicsit más: 1 - didn't like it=nem tetszett, 2 - it was ok= jó volt/elment, 3 - liked it = tetszett, 4 - really liked it= nagyon tetszett, 5 - it was amazing=lenyűgöző volt)
Az írónő, Kerstin Gier egy kis horgolt malaccal :) **
Gondolom már mindenki tudja, de ebből a YA-ból is film készül, igaz nem Hollywood-ban, hanem Németországban. A film a nem is olyan régi trailer alapján nagyon jónak tűnik :) Reméljük Magyarországra is eljut majd, az imdb-n még csak német és orosz premier dátum van, ami 2013. március 14. Képek a filből: itt is :) A könyvek és a film magyar rajongói oldala pedig itt.

Ti megnézitek majd a filmet?


* Ez vajon a Rubinvörös melyik jelenete lehet? Nem tudtam rájonni.
** a kép német forrásoldala alapján nem tudtam pontosan kihámozni, de valami olyasmi, hogy a horgolt kisállatot az oldal készítői gyártották Kerstin-nek, és tulajdonképpen Xemerius-malac hibrid, mert hegyes macskafüle és denevérszárnya van. (a többi része tagadhatatlanul malac) Amúgy nagyon cuki :)
További horgolt malacokért olvasd el a könyvet :))

Erurópa Kiadó sajtóanyag - Christopher Paolini: Örökség avagy A Lelkek Sírboltja



Az alábbi sajtóanyagot az Európa Kiadótól kaptam e-mailben. Közzéteszem, hogy Ti is elolvashassátok. E szerint a megjelenés december 1.

"Christopher Paolini: Örökség, avagy A Lelkek Sírboltja
Az Örökség – negyedik kötet


Christopher Paolini mára világhírű sorozatának első kötetét 2001-ben, tizenöt évesen jelentette meg szülei kiadójában. Két évvel később, tizenhét éves korában az Alfred A. Knopf Books for Young Readers újra kiadta a kötetet, és ekkor indult meg Eragon története a világhír felé. Az eredetileg trilógiának tervezett Örökség-sorozat második része (Elsőszülött) 2005-ben, a harmadik, mégsem befejező rész pedig 2008-ban jelent meg Brisingr címen.
A sorozat utolsó, a történetet lezáró kötete angolul 2011 vége óta olvasható. A magyar rajongók pedig 2012 decemberében kaphatják kézhez az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelenő kötetet.

Az Eragon egy átlagos parasztfiú története, aki egy nap különleges követ talál. A kőből egy sárkány kel ki, és az ő születése megannyi lehetőséget, feladatot és felelősséget ró a fiatal fiúra. Az Örökség-sorozat egy Tolkienére emlékeztető, aprólékos munkával kidolgozott világba viszi el az olvasót, ahol sárkányok, tündék és törpék élnek az emberek mellett. A részletes térképen, a történet idejét megelőző, alaposan végiggondolt történelmi háttéren kívül Paolini saját nyelvet is kitalált az Alagaësiában élő népeknek.

Az Örökség-tetralógia túl azon, hogy egy izgalmas, kalandokkal teli fantasy, egy fejlődés-történet. A főszereplő, Eragon a négy kötet során válik hétköznapi fiúból hőssé, gyerekből felnőtté. A szerző pedig az első megjelenés óta eltelt bő tíz év alatt jó fantáziájú kamaszból tehetséges fantasy-szerzővé vált.

Christopher Paolini műveit 125 országban adták ki, 49 különböző nyelven olvashatók. Az Örökség, avagy A Lelkek Sírboltja megjelenésével lezárul az Örökség-sorozat. A szerző azonban a kötet végén olvasható köszönetmondásban nem zárkózik el attól, hogy vissza-visszatérjen Alagaësia világába: „mégsem szándékozom elhagyni Alagaësiát. Túl sok időt és energiát fektettem abba, hogy megépítsem ezt a világot; valamikor a jövőben biztosan visszatérek ide. Talán csak pár év múlva, de az is lehet, hogy már a jövő hónapban. Ebben a pillanatban még nem tudom megmondani. Amikor visszatérek, remélhetőleg megoldódik egypár azokból a rejtélyekből, amelyeket ebben a sorozatban nyitva hagytam.”

Az Örökség-sorozat az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. A negyedik kötetet Urbán Erika fordította. A könyv 2012. december 1-től kapható a nagy boltokban."

Az e-mailben egy link is található, ahol egy rövidke részlet olvasható a könyvből. Íme: link